Keresem a multat. Ódon palotákat,
Mohbelepte, fáradt, esővert falat,
S ahol alkonyatkor libbennek az árnyak:
Mélabús kerteket fakult ég alatt.
Áhitom a multat. Asszonyt, aki sápadt,
Leányt, aki halkan nyújt fehér kezet,
Illatozó, halvány, rózsaszín ruhákat,
Vékony ajkat, melyen sóhajtás lebeg.
Csókolom a multat. Lecsókolom lágyan
Ajkáról a régi, megfagyott mosolyt.
Csókolom az álmom, csókolom a vágyam,
Csókolom azt, ami szép, ami volt.
Uj Idők, 1908
