Aranyos nagyapó,
Ákom-bákom-mákom,
Szíveden kopogtat
Kis unokád, Márton.
Szíveden kopogtat
Gyönge kis ujjával,
Könnyeket pergető
Nehéz bánatával.
Mit ér, amit küldtél,
A szép csengős szánkó?
Az egész határban
Régen nincsen már hó.
Aranyos nagyapó,
Ákom-bákom-mákom.
Tudod-e, mire kér
Kis unokád, Márton?
Gyere el mihozzánk,
Légy te a Télapó:
Fehér szakálladból
Hátha hull majd a hó.
Hátha hull belőle
Erdőre, mezőre,
Hátha a tavasz még
Visszaijed tőle.
Borókás tetejű
Kerek halom haván,
Hátha repülhet még
Csengve-bongva a szán.
Gyere el, nagyapó,
Ákom-bákom-mákom,
Csókolom a kezed:
kis unokád, Márton.
