A semmibe lezuhanónak
mit ér a csillagok zenéje,
mit ér a rét híme,
az erdők állata,
mit ér a gondolatok ereje,
az évmilliók szózata,
mit ér a hímes perzsaszőnyeg
s a pontos óra a falon,
mit ér a szerelem…
Csak egy kell:
csak egy perc még!
S még egy
és még csak egy…
csak a percek rebegve könyörgött sora…
Összehúzódni a semmiségig:
De megmaradni,
csak megmaradni,
az Élet ruháján sejtporul…
Budapest, 1920. február 6. (A közlés időpontja: 1925. január 1. )
