Mint szelid folyam virágzó
Tündér-völgy’ varázs ölén,
Úgy folyjon szép léti pályád
Boldogságnak édenén.
Teljesűljön szív-reményed,
‘S melly kebledben felvirúl
Vágyod, érjen szebb valóvá,
Élj mindenha boldogúl.
Kisérjen szerencse, áldás,
Béke, merre sorsod int;
Elmégy, vajha nem sokára
Nyílna a’ viszlát megint.
‘S majd ha akkor angyal! értted
Engemet fed sír-orom,
Egy pár szánó könyeiddel
Szentesítsd nyugvó porom.
Vagy ha többé nem derűlne
Viszlát napja: Elvira!
Emléked lebegjen ollykor
Barna sírom’ ormira.
1837.
