Mézeskalács-kard, paripa, mégis szebb a szív,
Legkivált, ha rányomtatták: “Hozzád holtig hív.”
Csengerházi barna kis lány szinte szívet kér
S vesz is egyet a sátorban néhány garasért.
Milyen szív ez? Tükör csillog kellő közepén!
Tükör alatt tölgyön-bükkön törik meg a fény.
Erdőszélen, patakparton a vadász pihen
S éppen egy szép barna kis lányt tart öliben.
Barna kis lány fel nem pillant, csak a földre néz,
De hiába, mikor úgy is kézben már a kéz!
Lombok között turbékolnak a vadgerlicék
S örömében olyan szépen mosolyg le az ég!
Csengerházi barna kis lány hegyen-völgyön át
Viszi haza kosarában a vásárfiát.
És felsóhajt: “Aki ilyen képet festeget,
Csengerházi erdőnk titkát honnan tudta meg?”
