Barsi hegyekből üzen a vihar,
Barsi hegyeken villan a villám;
Zuhan az ólmos óriási kar,
Sodró irammal orkán süvít rám.
Barsi hegyekből üzen a vihar.
Lidérc kiált a cserjén, bokorban,
Torpanva áll meg, ki arra halad.
Recseg a szilfa földre hajoltan,
Szél döngeti az árva házfalat.
Lidérc kiált a cserjén, bokorban.
Ghymes felett piros az égbolt,
Kisértet jár az ó kövek között.
Csontkarjával int, hogy elég volt.
Szakad a fátyol, a kínból szövött.
Ghymes felett piros az égbolt.
Tombol a felszél, templomban vagyok,
Imádkozom és zúg az orgona.
Látom, szikrázó hét arkangyalok
Csattogó dallal robognak tova.
Tombol a felszél, templomban vagyok.
Bús Hiszekegyem végső szavára
Ijesztő csend kél, néma, nesztelen;
Barsi hegyekből im nemsokára
Visszhang dübörgi: amen, ugy legyen!
S aztán elhallgat a vész danája.
