Menjetek hív követek! isten szent hírével,
Járjatok azon úton ezer szerencsével,
Melyen mint könnyű jutni dicsőség halmára,
Úgy nem újság lecsúszni kétség barlangjára.
A három magas hegyre hideg szellők fújnak,
Ezt a zivatart ugyan nem tarthatjuk újnak,
De mikor meleg nap süt s felleg fut előle,
Vigyázzatok, hogy ragya ne legyen belőle.
A haza most egy terhes menyecske formája,
Félő, hogy ha értetlen vagy sok lesz bábája,
Sok vipera van benne, hasát kihasítja,
Ami kis díszünk van is, meghomályosítja.
Adjon isten nagy erőt erős szívetekbe,
Buda dicső várába azzal menjetek be,
Erősítsék az egek okos lépésteket,
S békével hozzanak meg vissza benneteket.
Mi megáldunk titeket, ti viszontag minket,
Kérjük ott is, itthon is dicső egeinket,
Hogy a magyar örüljön, veszélytül ne féljen,
Ez a boldog kívánság: isten úgy segéljen!
