Ilyenkor, ha nyilnak az orgonavirágok,
Sajnálom elszállott, ifju koromat,
Ilyenkor messzi nyugalomra vágyok,
Hol zsenge kertek mély csöndje fogad.
Ilyenkor sóvárgok halkszavu zenékre,
Hü, tiszta lányra, ki jó, szeret, megért,
És gyönge kezét homlokomra téve
Megvigasztal az életért.
Nyugat, 1911/10. szám
