Nekem szerelem, amit érzek
A düh, ha látlak s más ha szól veled.
S elsirnom hosszan egy-egy szód felett
S azon, hogy részeg az agyam, hogy részeg.
Nekem szerelem, hogy csöppnek látlak
S mégis szent előttem szoknyád ránca
S hogy, udorit bár a hímek tánca,
Hajt valami, hogy én is táncot járjak.
Nekem agyamba váj, hogy nem tudlak feledni
S hogy soha büszkén nem mondom: elég!
És nem tudok soha utamra menni.
S agyamba váj, hogy egyszer hogy ha mennék,
Ha tudnék hitvány gépem ura lenni,
Nem mondanád, sirván belül: ne még.
Nyugat, 1909/6. szám
