Te is olyan vagy mint a nők,
Kik életemhez közel állnak,
Esznek-isznak és csevegnek és járnak;
Ha nem is álmodom a te finom lelkeddel csillogó jövőt,
– Veled is hajlik rossz alakom az utcán
A kávéházban gond gyötör és kényelmetlen szobám és le-legyőznek mások:
Hadd nézegessem, bolond, – arcodon a finom faragások
Játszó árnyékát s ruháid könnyű hajlásain úszván
Hadd gyötrődjem és szinesedjék torlódó gondom s emésszen édes nyugtalanság.
Nyugat, 1911/5. szám
