Faluról-falura szanaszét jár szegény,
Vándorol örökké a kis gyürüs legény.
Batyus zsák, süvöltő, szeges bot, faláda…
S a többi… s a többi…
Elég ebből ennyi…
Ez az ő mindene, ez az ő világa.
Fütyülő sipjával hivogat, csalogat,
Porhajas fiukat, apró kis lányokat.
Viszik a sok kóczot, mindenféle rongyot,
Ad nekik kelepet,
Szent János kenyeret,
Gyürüt, medveczukrot, pántlikát, dorombot.
S boldogan tovább megy vigan sipolgatva,
Aranyos, virágos minden gondolatja.
S ha ringye, ha rongya a városban elkel:
Nem igen cserélne
Még a püspökkel se…
Vándorol, fütyörész tulipiros kedvvel.
