Álmomba’, halld, szép kedvesem,
Ravatalon feküdtem…
Ránczosképű vén asszonyok
Siránkoztak felettem.
Téged hiába vártalak,
Hogy rám borulj zokogva –
Oh fájt nagyon, hogy könnyedet
Nem vihetem siromba!
Egyszer csak a templom elé
Czifra kocsik robogtak –
Jól láttam a ravatalon,
Ép szembe volt az ablak.
És láttalak egy kocsiból
Kilépni, szép szerelmem:
Koszoru volt homlokodon,
Bokréta a kezedben.
Szerettem vón elébe állni,
Galambom, esküvődnek,
Menyasszonyi fátyolodat
Letépni szemfedőnek!
De hajh, halotti ágyamon
Mozdulatlan’ feküdtem –
Ránczosképű vén asszonyok
Siránkoztak felettem.
