Ha látom, galambom,
Kendődet lobogni:
Ugy elkezd a szivem
Sebesen dobogni.
Lobogj, kendő, lobogj!
Dobogtasd szivemet!
Dobogtasd halálig!
A rózsám nem szeret.
Hűségem de sokszor
A szememre hánytad!
Azt mondod, galambom,
Mit járok utánad!
Parancsolj hát, ha tudsz,
Az én hű szivemnek –
Te nap vagy, én felhő,
Szomorun követlek.
