Őszi idő, ködös idő,
Bánom is én, akárminő!
Nem szomorubb, mint a lelkem,
Erdő, mező, rejts el engem!
Tele van a szivem búval,
Gyötrelemmel, háborúval.
Telis-tele van felleggel,
Záport siró szerelemmel.
Útszéli fák, mondjátok csak:
Eltévedtem, merre tartsak?
Mindegy nekem, akármerre,
Csak el innen messze, messze!
