Pósa Lajos: Sirok, sirok, nem tagadom, sirok…

Sirok, sirok, nem tagadom, sirok,
Tinta helyett könnyeimmel irok.
A galambom majd ha elolvassa:
Sirva borul, tudom, a vállamra.

Gyönge a nád, bármit susog, beszél,
Jobbra-balra hajtogatja a szél.
Ugy elnézem azt a gyönge nádat,
Mintha, rózsám, tégedet látnálak!