A ki nem jár a gonoszok tanácsán:
Nem ül a latrok között és nem áll meg
Útjokon, félvén az Urat, beszédjét
Tartja becsesnek.
Boldog az illyen, bizonyára boldog,
Csergedezvén foly küszöbén az áldás,
Csűriben nem fér gabonája s kádja,
Borba mosódik.
Jőjjön ámbátor savanyú veszély rá,
S ostoroztassék az egek Urától,
Ő magát földig megalázza s nyelve
Van zabolába’.
A nagy ítélet veszedelme napján
Éljen és akkor tüzek hulljanak rá,
Sőt rohanjon rá az egeknek öble:
Szíve helyén lesz.
Mert az illy embert maga felsegíti
Az erős Isten, maga nyujtja karját,
És, ha reggel nem, de bizonynyal estve
Küldi segédjét.
