Adjátok ifjak és ti vének
Nekem figyelmezésteket,
Egy vén emberről lesz az ének
Ki már kilenczvent hátra tett.
Készűlj fel hát Múzsám dicsérni,
Pengj lantom, zengjél énekem;
Mert én ha most szép verset írni
Nem lészek szer, ezentúl sem.
Dicsérje más versszerzők szíve
A Venust s Bacchust: rólok én
Nem írok. Elmém s pennám míve
Amaz kilenczvent töltő vén.
Vér-tós harczokról írt versekkel
Égig nevelje más nevét:
Nincs dolgom ily szörnyűségekkel,
Én írom egy vén életét.
Hass messze, hír! hírét harsogva
Halld meg, környék! ki volt, mi volt
Születtetett s az csecstől fogva
Magának élt, nős lett, meghólt.
Gellert szerint.
