Még gyermek létemben hallám e szép mesét:
Egykor a víz s a szél s a becsűlet
Bujókást kezdtek játszani.
Elsőben is elbújt a víz,
De csakhamar reá akadtanak
A mélyebb völgyek közt.
Elbújt osztán a szél,
De őtet sem kellett igen soká keresni,
Mert meglelék a hegytetők ormán.
Már a bújás sora volt a becsűleten;
De ő elébb
Ily szókkal szólítá játékos társait:
Halljátok meg, ha egyszer én elbújok,
Engem senki többé sehol fel nem talál.
Ebből foly ily tanúság:
Legféltőbb kincs a becsűlet,
Ha egyszer azt elveszted,
Mindent elvesztettél.
