Csak hagyjatok, hagyjatok
Állni magamba’,
Csak hagyjatok nyugton
Leányszemek;
Bár rügyfakadásnak
Már itt van a napja,
Csak hagyjatok: —
Én nem szerethetek.
Lelkembe’ leányok
Nem nyitnak a rózsák,
Az én szivem
Épp most felejt, temet;
Most tépdesi álom-erdőm
A valóság…
Nem látok: —
Csak hulló falevelet.
