Csöpp állomás, kis kert előtte,
A kertben lány… a haja szőke,
S kicsiny kezével bájjal fog át
Sok nagyfejű, szálas friss ibolyát.
Ahogy szeme szemembe villant,
Sziven csókol az ibolya-illat
És mintha súgnák esdő, halk szavak:
Ó szállj le már!… Maradj!… De vártalak!
Egy fütty… szemünk még összevillan…
És nincs tovább… csak álmaimban
Szövök még olykor rólad szép mesét
Te illatcsókot küldő szőkeség.
