Lefeküdtek a munkások,
két lakatos, három ács,
úgy megy az elaluvásuk,
akár a parancsolás.
Ki fektette le a péket?
Száz kiflije odaégett,
szerusz, liszt, szerusz, kalács!
Kőműves a vaskanalat
fogta, tette, úgy van jól,
fogja a malter a falat,
ölelgeti nagyon jól,
kőműves az egy asszonyát,
tégla meg a maltert magát
szorongatja roppantul.
Elaludtak a munkások,
hetven suszter, hat szabó,
csendesülő szuszogásuk
most búvó, most lobogó,
egész tisztes dolgozóság,
hallatja a horkolását:
áha-iha-óha-ó!
Látná magát most a gyáros,
munkása megálmodja,
ő izzad, ő fabrikál most,
fognivalót megfogja,
keserű por keseríti,
vizes melegség hevíti
– E mán munka! – azt mondja…
1939.
