Itt rebegett oly
Édesen ajka,
Bús szemem itten
Csünghete rajta
Hónapokig.
Szende szemének
Tűzsugarában
Olvada lelkem,
S szép mosolyában
Veszni tudék.
Hajh! de azóta
Elhagya minden,
Csak magam űlök
E gyepen itten
Némabusan.
A csalogány eljött
a tavasszal
Kérdeze zengő,
Árva panasszal
“Hol van a lány?
Hol van a lány, ki
Véled enyelgett?
Néha kilestem
Éji szerelmed
E lugoson.
Hol van a lány, ki
Évek előtt itt
Fürteiden át
Gyönge virágait
Játszva füzé?
Hol van a lány, kit
Csókba fürösztél,
Míg örömedben
Úszva könyeztél,
Hol van a lány?”
