Hó száll körűlem, és a szél
Sípol nagyon,
De szívem mélyiben azért
Meleg vagyon.
Mezőt s a szántóföldeket
Hó födte el,
A kis tücsök nincs fű alatt
Zengésivel.
El szálla mind a sok virág
Bájillata,
Hajh! kedvesem szerelme is
Így hervada.
Kitárt keblemre hull a hó,
S elolvad ott,
Hajdanta e kebelre itt
Ő olvadott.
De ő most távol, sóhajom
Nem hallja meg;
Mert szíve, mint a tél jege,
Kemény, hideg.
