A páholy csupa fény volt:
Az első emelet.
Kacér sapkád az büvölt
És gyilkolt a szemed.
Azt sem tudtad, hogy élek,
Én a botor diák.
Sosem beszéltem véled,
Te misztikus virág.
S eltűntél, mint a szép nyár
Egy őszi éjjelen…
De a páholy az meg van
És mesél csöndesen.
