Hét mértföldet lépő csizmák,
Csillag-porban porladoznak,
Taposói jónak-rossznak,
Hegyet-halmot már nem birnak.
Függnek, mint felhők felettem,
Arany sugár aranyozza,
Régi álmot visszahozza:
Hegyen-halmon csak szerettem.
Semmit, ami dicsőséges
Nem szereztek, nem találtak:
Csillag-porban utat vágtak:
Aztán le, a föld rögéhez.
Függnek, mint mesék fölöttem.
Sirnak, mint az átkozottak,
Hogy a célhoz nem jutottak,
Köd előttem, köd mögöttem.
