Nem volt az én elindulásom
A gyáva fiu utnakindulása,
Kit dédelget és széltől őriz
Dus kényelemnek féltő siratása.
Se bölcs tanács, se biztatások
Nem nyomták szivem: himes tarisznyámat. –
Dacos merészség, könnyü dal kisértek
És megcsókoltam szép szemü anyámat.
Csak egyedül a rengetegben…
Nem féltem tőled, kapzsi, zsarnok Élet.
Az éjszakák megostoroztak,
De vig szavam a harcos hajnalé lett.
– Jobb volna talán visszatérni?
Anyáskodott a könny a véres utban.
Örvények szélén, rémek árnyán
Álmaimmal, tanácsra összebujtam.
Elémbe álltak: erdő, szikla,
Nagy akarat, a tett csak szótlan árnyék.
Két szem: anyámé, vagy a másé:
Megsimogat: jövök, csak türj, csak várj még.
Vert szivemet öledbe vetted.
Csodavirág a két karod varázsa.
Leomlott erdő, gonoszság sziklája:
Rámlelt az Élet, álmaimnak mása. –
