Küzdök, miként az áruló,
Kit a hon átka nyom;
Lelkem beteg, mint nyár hevén
Elégett liliom.
Miért van ez? Ha vétkezém,
Óh lány, kiáltsd ki rám;
Hisz’ a hazát, vagy titkodat
Én el nem árulám!
Élet virágzik arcomon,
Hogy vólnék hát beteg?
Mi háborít, mi lel, mi bánt,
Ki tudja, mondja meg?
Vagy, hogyha elrabolhatád
Óh lányka, békemet: –
Szived fölött, két domb alá
Temess el engemet!
