Az ákáczfának virága
Mámoros a’ holdsugártól,
Szédül és lehull…
Álmodj’ álmodj’ lelkem álma,
Álmodj boldog szerelemről,
Míg a’ nap kigyúl.
A’ hold elhaló fényére,
Mint fehér lepel halottra,
Szürkület terül…
Itt virrasztok ablakodnál,
Köny szememben, dal szivemben,
Búsan egyedül.
Kél, mint könny a’ fájó szivből,
‘S mint a’ dal a’ képzeletből,
Hajnal az egen…
És én dalt mondok nevedre,
‘S könnyet ejtek szerelmemre,
Mely reménytelen!
