Sükei Károly: Minden ágon, minden bokron…

Minden ágon, minden bokron
A’ csalogány énekel…
Szerelem édes álmában
Boldog az ifju kebel.

Jön az ősz… a’ csalogánynak
Elzavarja dalait…
Mint az élet, mint az élet
A’ szerelem álmait!

Jön az ősz… a’ vándor fecske
Melegebb hazába száll…
A’ szív, melynek fáj az élet
Édes ábrándot talál.

Szép a’ fecske más hazája,
Nem borong el ott a’ fény…
Szép az ábrándok világa,
Örökzöld ott a’ remény.

Egy tavaszból más tavaszba
Száll a’ fecske boldogan…
Mint reményről, szép emlékre
A’ szív ábrándjaiban.

Sükei Károly: Mint a’ sziv túlvilágának…

Mint a’ sziv túlvilágának
Megfoghatatlan tündére:
Titkos ábránd fátyolában
Száll az életnek földére

A’ szerelem… és hitünk lesz,
És viseljük a’ keresztet,
Melyre vágyaink hóhéra,
Mint egy mártyrt, megfeszittett;

‘S megadással megyünk érte
Vérző szivvel a’ halálra, –
‘S nem tudjuk: jó, vagy rosz angyal,
‘S mennybe visz, vagy kárhozatra!?

Sükei Károly: Ó! ha látom…

Ó! ha látom, mint elmulik
A’ boldogságnak szép álma,
‘S a’ szép álom boldogsága,
Ifjú élet, ifju ábránd;
És a’ vágynak, és reménynek
Hallom édes hivő hangját,
A’ mint elhal, elenyészik,
Mint egy megtört hattyuének:
Ugy vagyok, mint a’ számüzött
Idegen föld távulában;
Dalait az édes honnak,
Melyet elhagyott örökre,
A’ mint érzi, a’ mint hallja:
Meghal titkos bánatában.