Csalódás témájú versek

Krivák-Móricz Judit Ilona: Elvágyódás

Nem jó itt nekem..
a földi élet maga a tisztítótűz,
Itt nyargal a négy lovas.
HÁBORÚ BETEGSÉG HALÁL ÉS A JÁRVÁNYYOK.,

A földi ember milliárdok nyomorognak ,
éheznek, fedél sincs a fejük felett.
A vékony kisebbség dőzsöl.
Eszébe nem jut a segítség.

Nem találtam életem során sok jót.
Tapasztalásom több mint szomorú.
életem méteréből még
hány centi van hátra????
Jó hogy nem tudom .

De ha ez a málladozó ruha testem
elvásik, és a lélek kiszabadul.
remélem más planétán ébredek.
Egy más univerzumban. más bolygón .

Ahol nem tombol a MATÉRIA .
az emberi hiúság, és az önzés .
Megértik egymást a lelkek.
mert erre törekednek,

ELVÁGYÓDOM.
2023.01.29.

Krivák-Móricz Judit Ilona: Elnémulok

Azt hittem ebben a korban
már komolyan törekszünk arra
hogy a beszélgetések barátsággá szövődjenek,
Hisz a magány szinte törvényszerű
ahogy idősödünk,

Barátságokat megtör a halál.
Amúgy is veszítünk a
szemlélet , nézet felfogás tükrében.
FÁJÓ

Kevesen maradunk.
vagy alig.
nem kellene törekedni a megértésre??,
elfogadásra?
Csendben maradni?

Vigyázni a már keservesen megkapott
barátkozásra?
Apró lépések.
A fiatalabb generáció minket
nem fogad el. vagy csak legyint.

A tőlünk idősebbekkel meg mi nem tudunk
már mit kezdeni,
Őket támogatni kell. s mi sem
vagyunk fiatalosak , idősödünk.
FÁJÓ

Próbáltam megvitatni a mondandót
Nem lehetett..
Vitatkozni meg nem szeretek,
fölösleges.

Egyetlen választásom maradt.
CSENDBEN MARADNI
ELNÉMULNI. ÖRÖKRE.

2023. 12. 17.

Pethő Levente: Őszi kesergő

Ha fèltve èrintem
szívedet
látni vèlem
mint növekszik
a felszínen
gyürüző
vágyaink.

A csalódás
legelte
ki belőle
a tűzet
tükörè simult
s nèzem
a kèpedet.

Rám èpül
a gondolat
ahogy felhőiben
aláereszkedik
az alkonyat,
esőcseppek
áztatják
emlèk kèpű
arcodat.

Fáradt könnyű
szíved illatát
örülten birtokoltam,
s tova tűnt
mint dermedt
falevèl
fordulata.

14. 11. 23
Marosvásárhely

Ady Endre: Divina Comoedia

Uram! Szinházad rég felépitéd,
Immár látott az sok, sok ezred évet,
De darabod nem újult semmiképp,
A neve egy, a célja egy: az élet.
Rossz a darab, bocsáss meg, óh, uram!
A díszlet régi, színtelen, kopott,
A morál: jaj a jóknak, nagyoknak,
A hitványak csupán a boldogok.

Uram! Mi játsszuk híven szerepünket,
Sírunk, nyomorgunk, mert így rendeléd el,
Tűrjük, hogy kifütyölnek bennünket,
Pedig mi játszánk lelkesedve, hévvel,
De már a játék elég volt… elég…
A szívnek egyszer meg kell nyílnia:
Darabod hitvány, nem hozzád méltó,
Lelket mészárló, rossz comoedia!…

Zajzoni Rab István: Csalatkozás

Csak álmodám, hogy szép az élet,
Mert lelkem sirva látja már,
Hogy rózsakoszorúja fölött
A fergeteg pusztitva jár.

A bibor levelek lehullnak,
A tavasz fénye eltünik,
S a cserjelomb királyi fészke
Dalával végkép megszünik.

Erdő, mező borongó ködnek
Hordozza szürke táborát,
Mely annyi tündérszép virágnak
Emészti édes illatát!

Elhágy szivemnek égi lángja,
A gondok örvényébe száll,
S a láb, mely eddig szabad bércen,
Most rablánc gyürüjében áll.

De kínos ily csalatkozás!
Hogy szép az élet, álmodám,
És te, ki alkotál, teremtő,
Tán benned is csalatkozám.