Ó! ha látom, mint elmulik
A’ boldogságnak szép álma,
‘S a’ szép álom boldogsága,
Ifjú élet, ifju ábránd;
És a’ vágynak, és reménynek
Hallom édes hivő hangját,
A’ mint elhal, elenyészik,
Mint egy megtört hattyuének:
Ugy vagyok, mint a’ számüzött
Idegen föld távulában;
Dalait az édes honnak,
Melyet elhagyott örökre,
A’ mint érzi, a’ mint hallja:
Meghal titkos bánatában.
