Sükei Károly: Elmondottam…

Elmondottam, eldaloltam
A’ mit érzett kebelem,
Isten veled édes ábránd!
Isten veled szerelem!

Minden elmult, mitől a’ sziv
Érzelemmel megtelik:
Nálam immár a’ reménynek
Koporsóját szegezik.

Már elhozta a’ csalódás
A’ sötét szemfödelet:
Isten veled édes ábránd!
Szerelem, isten veled!