A’ virágot, a’ mit kértem,
Megtagadtad hidegen,
Ábrándjaim kinevetted:
Isten hozzád kedvesem!
Mindenütt a’ merre jártam,
Jött a’ fájdalom velem,
Szenvedésim kinevetted:
Isten hozzád kedvesem!
Mért nem tudlak elfeledni!
Ölj meg, ölj meg szerelem!
Mondj bolondnak, és nevess ki…
Isten hozzád kedvesem!
Éji harmat, éji harmat!
Szállj a’ gyászoló virágra.
Mint az édes remény könnye
A’ sziv titkos fájdalmára.
Fénybogárka, fénybogárka!
Fényre gyúlj az éjszakától,
Mint a’ szerelem ábrándja
Új reményre csalódástól.
Harmatozz le, harmatozz le
Szép remény aranyesője!…
Annak a’ kis barna lánynak
Én legyek a’ szeretője.
Éj világa, éj világa…
Összefoly remény, csalódás…
Legyen éltem, legyen éltem
Egy mosolygó elborongás.
Fenn a’ fényes arczu hold,
Mig az ég oly rezge-kék,
Egyhanguan, csöndesen
Fordul, fordul az egen, –
Mint ezüst fonókerék.
Fenn a’ fényes arczu hold
Olly fehér sugáribul
Halott fátyolt fon az éj.
Búja csöndes, búja mély, –
Reggel arczaira hull.
Szivemen a’ rózsa,
Szerelem rózsája;
Verőfényes kertje
Ifjuságod bája.
Ragyogó, derengő,
Örök fényben égő,
Mint a’ tündérkertek
Szép földén keletnek.
Eltünik, elmulik
Fiatal szépséged…
Én szeretni foglak
Jó angyalom, téged!
Tied lesz életem,
Élni fog szerelmem
Ifjuságod romján –
Mint a’ zöld borostyán.
