Sükei Károly versei

Sükei Károly: Mit daloljak?…

Mit daloljak, hogy ragyogjon
Mint szivárvány, énekem
Életednek fellegére,
Midőn gyászolsz, édesem?

‘S édes vágyak sugarával
Szálljon szívedhez dalom –
Mint a’ csillag hull a’ csöndes
Tó vizébe, angyalom?

Mit daloljak, hogy himezze
Ifjuságod álmait
Énekem, mint a’ virágpor
A’ lepkének szárnyait?

Ó! tudom már mit daloljak:
A’ szivben a’ szerelem
Szivárvány, csillag, virágpor, –
A’ szerelmet éneklem!

Sükei Károly: A’ virágnak lelke elszáll…

A’ virágnak lelke elszáll
Illatsóhajában.
A’ csillagnak lelke elszáll
Megtört sugarában.

Ifju és leányka, tiltott
Szerelemben élnek…
Vágyaik édes titkáról
Álmaik regélnek.

Szivök, mint virág és csillag,
Megtört szerelemben…
Csak egy sejtés végreménye
Él a’ fájó szivben.

Azt hiszik: egymást szeretni
Tiltja bár a’ végzet, –
Szabad egymásért meghalni…
Milyen szép az élet!

Sükei Károly: Nem tudom…

Nem tudom: foglak-e látni
Tul a’ földön tégedet?
Ó! ha látlak, elfeledjem
Elfeledjem éltemet.
Földi emlék ne zavarja
Szellememnek sugarát,
Hogy találd meg tiszta fényben,
Mint a’ szent a’ gloriát.

De ha elfoglak veszíteni
Tul a’ földön, édesem:
Legyen akkor mennyországom
Az emlékezet nekem.
És szerelmed emlékében,
Mellyet visszaérezek:
Az ég minden angyalánál
Sokkal boldogabb leszek.

Sükei Károly: Megszakadt hur…

Megszakadt hur utóhangja –
Száll feléd dalom!…
Ejts egy könnyet emlékemre
Édes angyalom!
Mintha a’ szomorfüz ágát
Meglebbenti szél;
‘S a’ tó álmadó hulláma
Lágy rengésre kél;
‘S a’ fehér liljom virága
Megremeg, ‘s lehull;
És a’ hattyu énekelve
Viz alá borul:
Titkos- édes fájdalomtól
Halkan, csöndesen
Megreped a’ vérező sziv
Érted, édesem!