Sükei Károly versei

Sükei Károly: Kél a’ szivből…

Kél a’ szivből a’ sohajtás,
A’ virágról fuvalom;
Szállnak, szállnak át a’ légen
Mint egy siró fájdalom;

Szállnak ők egymást keresve;
Utlan utjok meddig tart? –
A’ kettő, mint két rokonhang,
Összefolyni ugy ohajt.

Végre föltalálták egymást, –
De a’ szélvész fölzugott,
‘S viharában mind a’ kettő
Összefolyt és megfagyott.

Kél a’ szivből a’ sohajtás,
A’ virágról fuvalom…
Majd lehullnak a’ virágok,
‘S lesz a’ sziv egy puszta rom.

Sükei Károly: Éji harmat…

Éji harmat, éji harmat!
Szállj a’ gyászoló virágra.
Mint az édes remény könnye
A’ sziv titkos fájdalmára.

Fénybogárka, fénybogárka!
Fényre gyúlj az éjszakától,
Mint a’ szerelem ábrándja
Új reményre csalódástól.

Harmatozz le, harmatozz le
Szép remény aranyesője!…
Annak a’ kis barna lánynak
Én legyek a’ szeretője.

Éj világa, éj világa…
Összefoly remény, csalódás…
Legyen éltem, legyen éltem
Egy mosolygó elborongás.

Sükei Károly: Az ákáczfának virága…

Az ákáczfának virága
Mámoros a’ holdsugártól,
Szédül és lehull…
Álmodj’ álmodj’ lelkem álma,
Álmodj boldog szerelemről,
Míg a’ nap kigyúl.

A’ hold elhaló fényére,
Mint fehér lepel halottra,
Szürkület terül…
Itt virrasztok ablakodnál,
Köny szememben, dal szivemben,
Búsan egyedül.

Kél, mint könny a’ fájó szivből,
‘S mint a’ dal a’ képzeletből,
Hajnal az egen…
És én dalt mondok nevedre,
‘S könnyet ejtek szerelmemre,
Mely reménytelen!