Mig az élet, mint egy szép leány,
Arczait elöttem elfedi,
‘S fátyolán át nyájas szemeit
Olykor titkosan reám veti:
Nem vagyok én oly boldogtalan!
Mig tudom, hogy megszakadt szivem
Vérezőn is mosolyogni fog, –
Mint a’ sugár, mely a’ fellegen
A’ mint elhal, szeliden ragyog:
Nem vagyok én oly boldogtalan!
