Kél a’ szivből a’ sohajtás,
A’ virágról fuvalom;
Szállnak, szállnak át a’ légen
Mint egy siró fájdalom;
Szállnak ők egymást keresve;
Utlan utjok meddig tart? –
A’ kettő, mint két rokonhang,
Összefolyni ugy ohajt.
Végre föltalálták egymást, –
De a’ szélvész fölzugott,
‘S viharában mind a’ kettő
Összefolyt és megfagyott.
Kél a’ szivből a’ sohajtás,
A’ virágról fuvalom…
Majd lehullnak a’ virágok,
‘S lesz a’ sziv egy puszta rom.
