Mint a’ sziv túlvilágának
Megfoghatatlan tündére:
Titkos ábránd fátyolában
Száll az életnek földére
A’ szerelem… és hitünk lesz,
És viseljük a’ keresztet,
Melyre vágyaink hóhéra,
Mint egy mártyrt, megfeszittett;
‘S megadással megyünk érte
Vérző szivvel a’ halálra, –
‘S nem tudjuk: jó, vagy rosz angyal,
‘S mennybe visz, vagy kárhozatra!?
