Hej szép, erős ifjúságom,
Immár csak a híred rágom,
Úgy elmentél búcsútalan –
Csak azt látom
Hogy a mi volt mind oda van.
Valamikor régesrégen
Legény voltam nagy vidéken,
Örvendezett ha ki látott,
Most lappangva
Észrevétlen bújdogálok.
Már csak olyan az én dalom
Hogy a frissét elhallgatom,
Valamikor kurjantgattam
S jókedvemet
Bőkezűen közre adtam.
Szép leányok és menyecskék
Jártom-keltem várva lesték,
Most elbújnak mind szaladva,
Hiszen – hajna! –
Mind vén már az istenadta…
Voltam bizony valamikor
Lobbanó, mint a puskapor,
Nem ismertem félszet, gátat,
Igazamért
Neki mentem tíznek – száznak.
Jóságomat pazaroltam
Tettekben úgy, mint dalokban,
Bolond voltam, beismerem –
Lehiggadtam
A bölcs vagyok már – óh, jaj nekem.
Nyugat, 1923., 19. szám
