Valami kész csoda esett minálunk:
Csupa merő gondtalanság a házunk,
Mint valami szerelmes pár háztája…
– Ablakunkon bebólintgat
Az ákácfa virága!
Feleségem felhőtelen vidámság,
Szellőzteti a menyasszony-ruháját,
S rá-rákezd egy régi meleg nótára…
– Ablakunkon bebólintgat
Az ákácfa virága!
Nagyanyó is, nyolcvan éve súlyával,
Bibelődni elfelejt a halállal.
Emlékezget eladólány-korára…
– Ablakunkon bebólintgat
Az ákácfa virága!
Én magam is – ezer gondom mit bánom!
Minden virág nekem nyit a határon,
Bolond, aki gondol is a gondjára…
– Ablakunkon bebólintgat
Az ákácfa virága!
