Be szép vagy, be szép vagy
Édes Hortobágyom,
Nincs teneked párod
Hetedhét országon,
– Sehol a világon.
Úgy szeretem benned
Az egyenességet,
Fölötted lebegő
Örök csendességed,
– Komoly büszkeséged.
Isten e földet tán
Külön teremtette,
S mint egy selyemkendőt
Ide terítette,
– Gyönyörködni benne.
Aztán kicsipkézte
A Tisza partjával;
A Tiszapart mentén
Tarka pántlikával;
– Százezer virággal,
S hogy annál több legyen
A gyönyörűsége;
Habos délibábot
Hímezget beléje,
– Minden nyári délre.
Nappal délibábot,
Este meg, este meg
Rá néhány maradék
Csillagot veteget,
– Szép pásztortüzeket.
Barna legény bámul
E csillag lángjába,
S rágondol a maga
Élte csillagára:
– Egy kékszemű lányra.
Fájó gyönyörűség
Amit gondol róla…
Ebből terem itt, hej!
Az a sok szép nóta
– Vagy ezer év óta.
Be szép vagy, be szép vagy
Édes Hortobágyom;
Nincs teneked párod
Hetedhét országon,
– Sehol a világon!
