Szalay Fruzina: Délre!

Suhog a szél!
Repül vele a sok sárga levél.
És mintha utána mennének a nyárnak,
Dél felé szállnak!

Kering, lebeg,
Indul az utolsó madársereg.
A hegytetőn állok, utánok nézve,
Mint mennek délre!

Szél! –szárnyadon
Vidd délfelé fáradt gondolatom!
Ah, lelkem is, tele végtelen vággyal,
Dél felé szárnyal!