A virágoknak vész a színe, hamva,
Hullong a lomb a ház előtt, –
Jer ősz! a köd hadd szálljon, eltakarva
Kertet, mezőt.
A zajgó, hangos, munkaterhes napban
A föld népe kifáradott, –
Jer éj! A földet hadd borítsa halkan
Lágy fátyolod.
Fenn virraszt – bár a nap már véget ére –
Könnyekben égve annyi szem!
Jer álom! Szállj a könnyezők szemére
Szép csendesen.
