Ne kapd föl nevét kósza hir!
Adj néki nyugtot, néma sir!
Fedezd be árnnyal, zöld berek!
Felejtsétek el, emberek!
Nem élt avégett: hogy nevét
A hir szellője hordja szét.
S ha dalolt: mint a csalogány,
Magának énekelt csupán.
Szelid dalán, – mit tudta ő:
Elmereng-é az átmenő?
Vagy pusztában elhangzik-e
Lelkének hangja: éneke?
Hagyjátok el hát, hadd legyen
Felejtett sirja jeltelen:
És néma hideg sirkövén
Ne légyen köny: csak az enyém!
Ne több virág: mint amelyet
A jó természet ültetett:
Ne több dal: csak mit egy szelid
Bús csalogány énekel itt.
Felejtsétek el, emberek!
Fedezd be árnnyal, zöld berek!
Adj néki nyugtot, néma sir!
Ne kapd föl nevét, kósza hir!
