Nem vagy magányos. A tengered itt
Lágy csobogással érdeklődik
Reményeid és álmod iránt.
Mind reád vártak, vártak reád,
A part és a sziklák, a fövény, a fák.
Tudták, hogy eljössz egy vak éjszakából.
Odafent pedig ezernyi szem,
Megértik ők két társukat lenn
Kik könnyeket lopnak a tenger árjából.
Készária, 1943. július
