Ki volt olly boldog ifju,
Mint egykor én?
Mosolyga száz alakban
Rám a remény
Bírám a lányt, ki szebb, mint
Est hajnala;
S tükrözve szűz lelkében
A menny vala.
Hazámban egy dicső új
Kor tünt elő,
Oh mennyi szép jövővel
Kecsegtető!
A vénhedett világrész,
Melly bűnsulya
Miatt elvesztve látszék,
Megifjula.
Egy oriási-népen
Maroknyi hős
Győzelmet nyert, a szent ügy
Által erős.
De, hajh, a hősek honja
Ma sírhalom;
Legyőzte részvetlenség,
S vad hatalom.
Gyökérben megromolva
Az ó világ,
Veszélyes hang a jobb elv,
Vagy kábaság.
Hazám leglelkesebjei
Elhűltenek,
S a hű fiak lesújtva
Tiltott nevek.
Más nyerte életemnek
El angyalát;
Mert hölgyet üldözöttnek
Ki kába ád?
Elveszve mindenem, mi
Szent volt nekem;
Csak egy nem: imádásod
Nagy érdekem!
Éretted a gyalázat,
A veszteség
Csak édes; édesebb, mint
Gaz nyereség.
