Szőlőhegy tetején
Füstölgő kaliba,
Zöld gyepes küszöbén
Fogoly egy leányka.
“Rab vagy! “ — mond a pásztor, –
“Fölverted hegyemet:
Szemeid bakator
Szőlőtőrül szedted,
Hosszan nyult szöghajad
Félig-ért gesztenye,
Pirosló ajakad
Holyagos cseresznye,
Mosolygó-alma volt
Fejérpiros orczád,
Gerezdimtől tanolt
Nevetni piczin szád.
Csók a büntetésed,
Csók nélkül rab maradsz;
ölöm lesz tömlöczed,
S két karom a rabláncz. “
“Csókot ám nem adok! “
— A kis lány felele —
“Inkább itt maradok
Rabodnak örökre. “
