Becsukja szemét most a ház,
Benne már csak a csend vigyáz,
Elmúlt a nyár.
Észak felől indul a tél,
A lomb elmúlásról beszél.
Oda a nyár.
Az őszi szél seper, seper,
A kertem búcsút énekel,
De visszavár!
Az elhullott mag megbúvik,
Szépet álmodik tavaszig,
A hóra vár.
A rózsa még élni akar!
De az ősz mindent betakar,
Szép tetszhalál!
Homály borítja a napot,
Most visszaveszi, mit adott,
Csak jelre vár.
Minden körforgás véget ér,
A lelkem is, ha jő a tél,
Mint a madár:
Leveti tarka köntösét,
Mint aranylombot szórja szét
S hazatalál.
