Benyujtottam a kalapom
Egy kis lánynak az ablakon…
S a mikor kiadta,
Bokréta volt rajta,
Csak az a kár benne,
Hogy bánatot hajta.
Kalapomnak bokrétája
Elhervadott hamarjába…
Mentem aztán újra
Másik bokrétáért,
Adott is a kis lány,
Mindig, hogy ha ráért.
Soká… soká jártam arra
A bokrétát egyre adta –
Adta a bokrétát
Az a kedves kis lány…
Míg egyszer azt mondta,
Hogy virága nincs már!
Megfájult a szivem erre…
Nem tudom, hogy mi lelhette!
Megszokhattam nagyon
A bokrétát, vagy mi? …
Hogy azt az ablakot
Nem tudom elhagyni!
