Magam nevetem ki sokszor a könyeket,
Mik ábrándim között két szememből folynak;
Gúnyolója vagyok magam a daloknak,
Miket a lázas szív dobogva énekelt.
De később még jobban ápolom azokat
A lázas dalokat, és szemem könyeit:
Mint érzékeny apa megtérő gyermekit,
Kikre oly boszus volt, a mig távol voltak.
